Egy hét. Ha így kimondom, nem is tűnik soknak. Egy hete, hogy az Akadémiára kezdtünk járni Nova-val. Eleinte nem igazán éreztem helyénvalónak a helyzetet. Makaék folyamatosan pesztráltak minket Halálsitenmester kérésére, de az eleinte érzett kellemetlen érzés elmúlt. Sokkal jobban felengedtünk... Legalább is Nova.
- Edna Parker! Parker! - lassan kinyitottam a szememet, majd a padról felelemltem a fejemet és egyenesen a tanárra néztem. Ja, hogy most iskolában vagyunk. - Ha így folytatod tovább, lőttek az év végi vizsgáidnak.
- Sajnálom Sid tanár úr, mostanában nem alszom jól.
-Akkor menj a nővérhez és kérj valami gyógyteát, de ne az én órámon aludj!
- Igen is, elnézést. - mondtam, majd miután visszafordult a táblához újra a padon kötött ki a fejem. Simogatást éreztem a hátamon.
- Minden oké? - Maka sötét zöld szemeivel engem vizslatott, miközben folyamatosan fel-le mozgatta a kezét a hátamon. Sóhajtottam.
- Nyugi, csak fáradt vagyok. Sosem voltam jó alvó és most hogy suliba is kell járnom, nehezebb.
- A 10 évvel ezelőtti ügy miatt? - hirtelen kaptam fel afejemet a padról. Pánikolva kaptam Maka válla után, mire felszisszent.
- Ki mondta...?
- Beszélsz álmodban. - mosolyodott el. Nagy nehezen lefeszegette a kezemet a vállárol és két kezébe fogta egyik tenyeremet. - Nyugodj meg, csak azt elmíted folyton, hogy 10 éve és Novát szólongatod. Semmi személyeset sem elítettél ezalatt az egy hét alatt.
- Hála az égnek. - sóhajtottam.
- Azt hiszem ideje lenne új lakás után néznünk...
4 nap múlva...
Nova (miután meghalotta Makaval folytatott SZEMÉLYES beszélgetésemet) költözést javasolt. Nem kellett sokáig győzködnie, azonnal bele mentem. Halálistenmester is jobbnak látta, ha éjszakánként csak Nova tartózkodik a közelemben nehogy valamit kikotyogjak. 4 nap után sikeresen találtunk egy házat pont a főtéren. Mivel nem akartunk sok emberrel együtt lakni, egy 2 emeletes kicsi zugot választottunk. Alul a konyha, étkező, nappali + egy mozsdó. A felső szinten pedig 3 hálószoba és egy mozsdó. Míg Nova a homijainkat pakolászta én kihasználtam az alkalmat és a legnagyobb, erkéllyel rendelkező szobát választottam ki magamnak. Elképesztő, hogy mennyi mindenre jó, ha az ember lány.
- Edna?!
- Történt valami? - Nova ellentmondást nem tűrő hangjára azonnal felpattantam az ágyamról és a lépcsőhöz siettem. Az alján Nova állt, egyik kezével az korlátot támaztotta.
- Halálisten mester hivat minket, munka van.
- Ne már, hisz csak most kezdtünk el beköltözni. - fújtam fel az arcom mint egy öt éves. Nova hitetlenkedve megrázta a fejét, majd az ajtó felé indult.
- Inkább itthon maradsz egyedül? - azonnal rohantam a kabátomért.